Boldog békeidők

Humánia egy kis ország Európában. De amilyen kicsi, olyan fontos nagyhatalom. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy szerte a világban a vezető sajtóorgánumok rendszeresen beszámolnak a Humániai eseményekről. Ja, hogy többnyire negatív színben tüntetik fel ezeket az eseményeket, ez legyen az ő felelősségük. Igaza van Humánia nagy szülöttjének, a híres Hollywoodi színésznőnek: "nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam".

A fontos az, hogy az ország lakói szeretik Humániát. Már azok, akik még itt laknak. Mert azok az idők már régen elmúltak, amikor az ország korábbi vezetői röghöz kötötték állampolgáraikat. Ma már szabadon távozhat mindenki, aki úgy gondolja, hogy másutt jobb lenne neki és családjának. A humániai kormány még arra is odafigyel, hogy mindenféle jött-ment csavargó ne ronthassa azt a csodás harmóniát, amelyet sikerült az elmúlt években megteremteni.

És a humániai emberek szeretik a vezérüket is. Ezt igazolják a közvélemény kutatási eredmények. Mert az emberek azt is tudják, hogy a vezér pótolhatatlan. Hol vannak már azok a borzasztó évek, amikor mindig azon kellett aggódni, hogy a választásokon ki lesz a befutó. Most már csak az a baj, hogy a globális felmelegedés miatt nincs egyetlen olyan tél sem, hogy a Duna jege befagyjon. Pedig a humániai emberek már nagyon szeretnék megkoronázni királyukat.

De ez a könyv most nem a vezérről szól, bár az is megérne egy misét. Talán majd egy másik könyvben egy olyan misét is celebrálhatok. De addig még sok mindent szeretnék elmondani főhősünkről, most ebben a könyvben élete tortájából falatozhatunk igazán keserédes kis szeletkéket.

Megvallom, hogy én a könyv írója is szeretem Humániát, leendő királyával együtt. Ezért hát itt élek, és a könyvben szereplő eseményeknek itt lehettem szemtanúja.