8. A tervezői korszak

Harmadik évtől az egyetemen szakosodtak, János épületgépésznek jelentkezett. Keresett egy olyan munkahelyet, ahol új szakterületén dolgozhat, az ország legnagyobb tervezőintézetének munkatársa lett.

Egy évet olyan osztályon dolgozott le, ahol a vezető terror alatt tartotta a munkatársait, aki nem hódolt be, ki volt rúgva. Jánosra is ez a sors várt, mert nem volt egy behódolós típus, de a KISZ szervezet átmentette egy másik osztályra. Nagyszerű évek következtek, jó kollektíva, izgalmas feladatok, sok társadalmi munka, és a háttérben a biztos családi kötelék. Segédszerkesztő, szerkesztő, tervező, vezető tervező, irányító tervező beosztásokban dolgozott, szépen ment előre a ranglétrán. Ennél a vállalatnál a szamárlétrát majdnem mindenkinek végig kellett járni, az igazgatójuk is így jutott a legmagasabb beosztásig. Néhány ott töltött év után egyébként nagyon jó barátságba kerültek egymással, igazgatója nagyon jó ember volt.

Osztályvezetőként szakmailag nagyon gyenge vezetőt fogott ki, aki ugyanakkor kiváló emberi adottságokkal rendelkezett. Jó emberismerete, simulékony modora, nagyszerű szervezőkészsége volt, és rendkívüli érzéke arra, hogy a mindenkori széljárást kifigyelje. Csapatát jól szervezte, ismerte minden munkatársának családját, mindenkiről mindent tudott és észben tartott, igen különleges és szeretnivaló ember volt. Még a hibái is szeretetre méltóak voltak. Két szakosztály volt az osztályon, mindkettő külön szocialista brigád, és osztályvezetőjük Jánosék brigádjának volt a tagja.

A brigádverseny nagyon fontos intézmény volt abban az időben, brigádvezetőjük a szakosztályvezető volt, egy negyvenes éveiben járó mérnök kolléga, aranyos, rendes ember, de a tej megaludt a szájában.

A vállalatnál nagy társadalmi élet zajlott. János eleinte csak a KISZ szervezetben nyüzsgött, nem túl fontos beosztásokban, de jó barátja volt a KISZ titkár, neki nagyon sokat segített. Nagyszerű klubdélutánokat szerveztek, egy kis itallal, tánccal, és politikai vitákat, érdekes emberekkel. Ehhez János is nagyban hozzájárult. Volt egy régi barátja, aki a hatodik kerület KISZ titkára volt, amikor még János ott lakott albérletben. Később, egész véletlenül a felesége történelemtanára az esti gimnáziumban. Barátunk közben a KISZ Központi Bizottságának titkára lett, ami nagyon magas beosztásnak számított. János többször meghívta őt a helyi rendezvényeikre, mint pedagógus nagyon jó előadó volt, a fiatalok imádták. Ilyenkor a vállalat vezetői fogadták, természetesen János jelenlétében. A KISZ tagok örültek, ha ment, a vezetők még jobban, nagyon fontos volt egy vállalat megítélésében, hogy milyen ismertséggel rendelkeznek. Igazgatójuk különös hangsúllyal építette kapcsolatrendszerét, és ezt elvárta a vállalat életében meghatározó szerepkörben lévő munkatársaitól is, ennek volt köszönhető, hogy a cég a tervezőintézetek között első volt az országban. Természetesen kellett a jó szakmai munka is, de az önmagában kevés volt.

A sok jó hangulatú beszélgetés közül csak egy példaként. Münchenben az olimpiai csapat politikai vezetője János barátja volt. A szállásuk melletti épületben az izraeli delegáltakat lemészárolták arab terroristák. A túszdrámát a jó barát az épületük tetejéről végig fotózta. Erről tartott beszámolót, az ott készült diaképek bemutatatásával.

Közben megszületett Jánosék első gyermeke, ekkor a nyolcadik kerületben laktak albérletben. Ahogy jött a jó idő felesége a kisfiúval sokat sétált a Múzeum kertben, vagy a Duna parton. Volt olyan, hogy elmentek János elé babakocsival, a Régi posta utcáig, és együtt hazasétáltak. Két éves volt a fia, amikor beköltöztek első önálló lakásukba, egy panelházba.

Az egyetem negyedik évében a féléves vizsgákat letette, de év végére már nem tudott felkészülni, kifáradt, képtelen volt tanulni. Két évet kihagyott, utána folytatta tanulmányait. Amikor diplomázott, megszületett második gyermekük.

Az iskola szüneteltetésekor Jánosnak több ideje lett, egyre több feladatot vállalt. Egy időben volt a döntőbizottság elnökhelyettese, és a vállalat MHSZ szervezetének elnöke. Közben ő lett a brigádvezető is. Főnökük a vállalati brigádversenyben nagyobb eredményre vágyott, és ismerte szakosztályvezető kollégájukat, ezért raportra hívatta Jánost.

• Jani, úgy döntöttem, hogy Karcsitól átveszed a brigád vezetését.
• Ezt nem tehetjük meg vele. Ő egy igazi őskövület, nem lehet, csak úgy leváltani.
• Hát éppen ez az, nekem egy élő működőképes brigádvezető kell, aki a csapatot győzelemre viszi. Karcsi nagyon jó gyerek, de most ideje a brigádunknak felvenni a versenyt a legjobbakkal.
• És te mondod meg neki, hogy mondjon le?
• Természetesen, és el fogja fogadni a döntésemet.
• Efelől nincs kétségem. Nagyon tudsz az emberekkel bánni, és Karcsi nem is nehéz eset.
• Hát épp ezért kell váltani, azt akarom, hogy a brigádversenyben az élen végezzünk.
• Miért gondolod, hogy ez velem sikerülni fog.
• Mert jobban ismerlek, mint te saját magadat. Szóval elég a dumából, ugye vállalod?
• Van más választásom?
• Nincs.

Így lett János brigádvezető. Igazán nem várt tőle főnöke sokat, azt akarta, hogy a következő évben ők legyenek a vállalat legjobb brigádja. Ismerjük a mondást, a főnöknek mindig igaza van, így hát a következő évben a Vállalat Kiváló Brigádja, egy évvel később az Ágazat Kiváló Brigádja lettek. Természetesen ez nem ment ilyen egyszerűen, Jánosnak nagyon sok munkája volt benne. Főnökük ismét bebizonyította, jó az emberismerete, meglátta Jánosban azt, ami a többi kollégából hiányzott. A recept látszólag egyszerű, elemezd ki, mi az, amit a brigádversenyben értékelnek, és ezekre koncentrálj. Utána már csak rá kellett szorítani a brigádtagokat, hogy a testreszabott feladatokat végrehajtsák. Ehhez főnökük és a prémiumrendszer adta a segítséget.

Minden május végén mielőtt a vállalati üdülőket kinyitották a balatonkenesei üdülőbe lement a brigád egy hosszú hétvégére, négy napra. Végig ették, itták, és szórakozták ezeket a napokat, és leengedték az év közben felgyülemlett gőzt. Akik év közben összevesztek, itt kibékültek, és minden más lelki bajra itt megtalálták az orvosságot. Az egész társaság motorja itt is a közel hatvan éves főnökük volt, kiválóan keverte a kártyáit, csinálta a hangulatot. Ő volt a legjobb ivócimbora, képes volt egy éjszaka négyszer berúgni és kijózanodni. Az egész éjszakai bulizás után későn keltek, a reggeli 11 órakor volt, a következő étkezés délután 5-6 órakor.

Otthon is rendszeresen találkoztak vállalaton kívül. Együtt jártak színházba, koncertre, múzeumba. Időnként valamelyik kolléga kertjében szerveztek grillpartit. Ilyenkor jókat ettek, ittak, és nótáztak. Egy alkalommal Magdeburgban töltöttek egy hetet, NDK-s partnerük meghívására.

A munkájuk során mindig akadtak nézeteltérések, súrlódások, de ezeket főnökük jól tudta kezelni. Fizetésük 60 százalékát kapták alapfizetésként, a többit negyedévente mozgó bérként. Ennek elosztásáról hivatalosan az osztálynégyszög döntött, az osztályvezető, a pártbizalmi, a szakszervezeti bizalmi, és a KISZ bizalmi. Valójában a négy ember mellett ott volt a két szakosztályvezető is. János ebben az osztozkodásban mindig rosszul járt. Amíg az egyetem hallgatója volt, arra hivatkozva, hogy sokat van távol szerényebben kapott prémiumot, mint mások, és a fizetésemeléseknél is alulmaradt. Tudta, hogy egyesek még nagyobb megvonásokban részesítették volna, de főnökük itt is próbált egyensúlyt tartani, ezért a rigó jobbra is fütyült meg balra is fütyült. Amikor elvégezte az egyetemet, az anyagi lemaradása felzárkóztatásának mértéke volt az állandó vitatéma. A probléma gyökere itt is az irigységben keresendő. A szakszervezeti bizalmi a szakosztályuk és brigádjuk tagja volt, nagyhangú mindenkit lehengerlő stílusú, vele egykorú, középfokú végzettségű fiú. Tizennyolc éves kora óta dolgozott a cégnél, számára ez fontosabb volt, mint az iskolai végzettség, és a szakmai rátermettség. A másik szakosztályvezető ugyancsak vele egykorú, szintén technikusi végzettségű volt. Ő volt az alapszervezeti párttitkár, nagyon jó vezetői adottságokkal, de tanulni nem akart, szakmai képességei korlátozottak voltak. Tudta, hogy a jelenlegi beosztását is csak párttisztségének köszönhette. Ő attól félt, pár év múlva a főnökük nyugdíjba megy, és János lehet az utóda, mellette nem maradhat meg jelenlegi munkakörében. Félelme beigazolódott, a vállalat káderfejlesztési tervében János lett a kiszemelt osztályvezető, annak ellenére, hogy a párt alapszervezet ezt nem javasolta. János ezeket a belső mesterkedéseket és a vele járó intrikákat ismerte, de ezt is a rá jellemző optimista hozzáállással kezelte. Ha a téma szóba került, csak legyintett.

• Mennyivel szebb úgy nyerni, ha az ember hendikeppel indul.

Az emberi gyarlóság okozta bosszúságait kárpótolták szakmai sikerei. Az osztályon a feladatok kilencven százaléka rutinmunka volt. Ő soha nem szerette az állandóan ismétlődő robotmunkát, és szerencsére kollégái meg nem szerettek gondolkodni. Már az egyetemi tanulmányai végén azt a tízszázaléknyi feladatot, ami különleges megoldásokat igényelt János kapta, nagyon egyszerű érveléssel.

• Te úgyis most tanulsz ezekről.

Közben nagy erővel folyt az országban az olajról földgázra való átállás, a legnagyobb fogyasztók a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok voltak. Egy év alatt János annyira beásta magát ezen a területen, hogy a hazai gázipar három legjobb szakértőjének egyike lett. Rengeteg tanulmányt készített a mezőgazdasági üzemek megbízásából, és mert a normál napi munkaidőben már nem tudta ellátni feladatait, főnöke unszolására, néhányat szakértőként vállalt el, ez sok éjszakai munkát jelentett, de sokszorosan kárpótolta a céges anyagi lemaradásaiért. Ekkor az átlagfizetése nyolcezer fabadka volt, kétszerese az országos átlagnak, és egy szakértői munkával 25-50 ezer fabadkát keresett. Még nem vezették be a bruttósítást, és más adózási rend volt, a szakértői munkákat öt százalék levonás terhelte. Ekkoriban havonta 1-2 ilyen külön munkát vállalt.

Ennek köszönhetően megvehette élete első kocsiját egy Skoda S100 típust. Négy éves volt, korábban oktatóautó, csak a torka nem volt véres. De nekik ezzel legmerészebb álmunk teljesült. Szerettek kirándulni és utazni, most előttünk volt az egész ország. Mindig volt valami bütykölni való az autón, sógorával közben házilag meggenerálozta, és a PIXI gurult. Így nevezték a PX rendszáma miatt.