13. Van élet a halál után.

Amikor János első alkalommal hazamehetett a lelke egy darabja meghalt, légüres térbe került. Örült, hogy a családdal együtt lehet, de minden olyan más lett, mint ahogy itt hagyta.

Felesége elmondta, hogy a gyerekeket mennyire megviselték az események, mennyire megváltoztak. Ezt ő is érezte, de sok minden annyira zavarta, hogy nem tudott úrrá lenni az eseményeken.

Két fiával mindig jó viszonyban volt, de soha nem alakult ki közöttünk az a fajta barátság, amit szeretett volna, és később ezt a leírt eseményeknek tulajdonította. Mint ahogy azt is ennek tudja be, hogy a fiúk a későbbiekben nem voltak igazán jó testvérek.

A letartóztatásának meghosszabbítása után János megbeszélte ügyvédjével, hogy lemond a szövetkezet vezetéséről, helyettese javára. Most, hogy visszatért, az élet megmutatta az emberi gyarlóság különösen árnyalt metszeteit. Azt hitte, a barátok megértéssel és szeretettel fogadják a történtek után, és keményen csalódott. Érezte, hogy volt helyettesének csak egy púp a hátán, ezért összehívatott egy közgyűlést és elmondta gondolatait.

• Lezárult egy korszak, ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Én bízom az új elnökben és mindenben támogatom, ezt várom tőletek is.

Utódját az elhangzottak nem győzték meg, az emberek egy része nem akarta az új helyzetet elfogadni, a tagság három egyenlő táborra szakadt. Egyik részük a helyzetet tudomásul vette, és támogatta az új vezetést, másik részük visszarendezést akart, a harmadik csoport semlegesen figyelte az eseményeket. A leginkább azok lázongtak, akik korábban élvezték János bizalmát, de az új vezetéstől tartottak, vagy féltek. Közben kiderült, volt helyettese a távolléte alatt nagyon csúnyán bánt feleségével is.

Végül a dolgot úgy oldotta meg, hogy alakított egy új szövetkezetet, és a korábbi tagok harmada ott folytatta munkáját. Mindent kezdett előröl, az addig megtermelt javak ott maradtak volt barátainak. Mondani sem kell, a négy ember, akivel együtt kezdte, a régi szövetkezetben maradt. Közülük egyet egy év múlva utódja kirúgott, egy másikat parkoló pályára állított, és álladóan megalázott, ezt Ő maga panaszolta el Jánosnak. Ötödik társunk az új elnök sógora volt. Később a szövetkezet átalakult részvénytársasággá, ebben már csak a két sógor volt tulajdonos.

János új szövetkezetét a nulláról kezdte felépíteni. Mindenki tag lett, elvileg mindenről közösen döntöttek, de csak azok mentek át, akik vakon megbíztak benne, így szabad kezet kapott. A felesége öccse, egy tervezőintézetbeli kollégája és az egyik építésvezető lettek a közvetlen helyettesei, az ő véleményüket kérte ki egyes döntései előtt.

Vásároltak egy épületet a város külső kerületében, ezt részletekben fizették két évig. Vettek eszközöket, gépeket, gépkocsikat. Nem egyszerre, ahogy a bevételeik lehetővé tették. És szép lassan ismét gyarapodtak. Kívülről úgy látszott minden rendben van, de már semmi sem volt a régi.

Közben egykori tervezőintézete a nagyvállalatok sorsára jutott, darabokra hullott, nagy leépítések közben, és a volt osztályát átmentette a szövetkezetbe.

Első munkanapjukon tartottak egy baráti összejövetelt, hogy új munkatársaik megismerkedjenek a szövetkezet vezetőivel. Aki az intézetben János helyett az osztály vezetője lett mondta tréfálkozva.

• Csak nem úsztam meg, hogy a főnököm légy.

A rendszerváltás időszakában az állami vállalatok többsége megszűnt, felbomlott, összezsugorodott, vagy privatizálták. A szakmájukat felügyelő korábban monopolizált tröszt is erre a sorsra jutott, ott dolgozó régi barátját áthozta és Ő lett a főmérnök. Nem igazán vált be, és az együttdolgozás ezer éves barátságunkat is tönkretette.

A jogszabályok a külföldi vegyesvállalatok részére a megalakulástól öt évig adókedvezményt biztosítottak, ezért János részvénytársaságot alapított egy svájci állampolgár bevonásával. A munkákat az új társaság vállalta, a kivitelezést és a tervezést a szövetkezet végezte. A megspórolt adóból képződött többleteredmény egy része a munkatársak jövedelmét növelte, egy részét eszközök vásárlására fordították. Mégis voltak, akiknek ez nem tetszett. Ők néhányan úgy gondolták, nem a szövetkezeti tagok vagyona gyarapszik, hanem a részvénytársaságé, melynek ők nem tagjai.

János összehívott egy taggyűlést, éjszakába nyúlóan beszéltek erről, és sok minden másról. Nem ezt a néhány embert akarta meggyőzni, csak el akarta kerülni, hogy felesleges és valótlan spekulációkkal vonják el az emberek figyelmét a munkától.

• Nézzétek, a felvetésben igazság van, de ez az ára annak, hogy jobban keressetek. Az adómegtakarításból mindenkinek húsz százalékkal többet tudok kifizetni. De javaslok valamit, szerezzetek ti is munkát, és akkor megszabhatjátok a feltételeket. Addig viszont élvezzétek azt a többletet, amit a törvények jó kihasználásával biztosítani tudok.

Mindenkit meg tudott győzni, egy ember kivételével. Végül neki felajánlotta, hogy megvásárolja a szövetkezeti üzletrészét dupla áron, és hozzátette, ezt az ajánlatot bárki, bármikor igénybe veheti. Munkaviszonya nem változik, csak a tagsági viszonya szűnik meg. Akkor nem gondolt ajánlatának következményeire, de három év múlva a szövetkezet többségi tulajdonosa lett.

Közben más vállalkozásokban is szerzett tulajdonrészt, de mert nem volt jelen a mindennapi tevékenység során, a végén mindig vesztett ezeken az ügyleteken.

De bukott nagyobbakat is. Egy vidéki jól prosperáló alapvetően kivitelezéssel foglalkozó társaságban lett résztulajdonos. Volt a társaságnak egy nyolcszáz liter napi termelésű mini sörgyára, ami nagyon jól működött, sorban álltak a környékbeli kocsmák a sörért. A cég egy másik gyárat tervezett építeni telephelyén, nagyobb kapacitással. Mire a gyár be lett rendezve az eredeti költségek a duplájára emelkedtek, a tervezett kapacitás húsz százalékkal nőtt. Ilyen méretű gyárat a szállító korábban még nem épített, a technológia beállítása egy évbe telt. Közben a mini sörgyárakból a környéken épült harminc.

A cég felszámolásra került, ez több tízmillióba került Jánosnak.

Később összehozta őt a sors egy szélhámossal is, a vele való együttműködésben ennek a többszörösét vesztette.

Nem tudni, hogy volt hozzá ereje, de mindig megrázta magát, és ment tovább előre. Feleségét jobban megviselték az események, ilyenkor azt mondta, kell húzni egy vízszintes vonalat, ha az egyenleg pozitív, nem érdemes keseregni. És persze voltak rövidebb időszakok, amikor az egyenleg nála is negatív volt.

A részvénytársaság és a szövetkezet mellett további öt cégben volt érdekeltsége, a hét gazdasági társaság alapított egy újabb részvénytársaságot, az volt a cél, hogy ez az új társaság holdingszerűen koordinálja a hét vállalat működését. Tudta az elképzelt szervezeti átalakuláshoz időre és szakemberekre van szükség, de az élet most nem adta meg ezt az időt. A korábban említett szélhámos áldásos tevékenysége eredményeként a szövetkezetet és az elsőként alapított Rt-t fel kellett számolni. A két cég üzletrészét a Holdingban János vette meg. Később felszámolásra került a sörgyárat üzemeltető társaságuk, majd egy másik autókereskedő cégük is, azok üzletrészeit is megvásárolta János. A holding tevékenységét más pályára kellett állítani, és erre több kísérletet tett.

Humánia túl volt a rendszerváltáson, az első hatalmon lévő párt egy országgyűlési képviselője szervezett náluk egy csapatot, és próbálta politikai befolyását kamatoztatni. Ezzel egy időben felvett egy olyan munkatársat is, aki még annak idején János már emlegetett barátjával együtt a KISZ KB titkára volt. Azt remélték, az ő Szovjet kapcsolataiból jól meg lehet majd élni. Egy év türelmi idő után mindkét kollégától búcsút kellett venni, mert csak a mínuszt termelték.

Ez után nyitott János a környezetvédelem, főleg a szennyvíztisztítási és elhelyezési munkák irányába. Ehhez egy az első szövetkezetében dolgozó és az elváláskor ottmaradt mérnök kollégája adta a szakmai hátteret. Az új-régi kolléga megvásárolta a még megmaradt holding tagok részvényeit, ezzel a társaságnak két tulajdonosa lett. Kollégája egy vidéki városban lakott, a mindennapi szakmai feladatok ellátására egy új munkatársat hozott, régi motoros volt a szakmában, ő lett a cég vezérigazgatója. A társaság ügyeit az RT elnökeként János intézte, a szakmai munkát a vezérigazgató szervezte. A társaság évekig jól prosperált, ismertek lettek a piacon.

Mivel a szakmai feladatok alól János mentesült, volt ideje mással is foglalkozni. Még a rendszerváltás időszakában ismert meg két fiatalembert, akik az egyik ellenzéki párt politikusai voltak, és jó barátság alakult ki közöttük. A szokásos kormányváltások során egyikük közben magas állami beosztást kapott, és a minisztériumban, ahol dolgozott úgy döntöttek, hogy egy országos állami nagyvállalatban a vagyonkezelést az állami cégen kívül piaci alapokra helyezik. Az új piaci vállalat megszervezésekor ez a politikus barát Jánosra gondolt, mint leendő vezetőre. Megbízták az új társaság megszervezésével, és az igazgató tanács elnöke lett, emellett a vezérigazgató megtalálásáig annak munkakörét is ellátta. Izgalmas feladat volt, másfél évi regnálása alatt sikerült egy jól működő szervezetet összehozni, tehetséges szakemberekkel. Ugyanakkor naponta kellett megküzdenie a tulajdonos állami cégben kényelmesen tespedő kollégákkal, akik a feladatokhoz foggal, körömmel ragaszkodtak. Ebben a mindennapi harcban szépen gyűjtötte a haragosait. De igyekezett becsülettel ellátni a reá testált munkát, és közben megismerte egy nagy állami vállalat belső ellentmondásait. Óriási pénzek folynak el, mert dilettánsokra van bízva azok felhasználása. Amit emellett egyesek ellopnak, az csak csepp a tengerben.

Kicsiben látta az egész ország tevékenységét, és a működés hibáit.

Aztán ismét kormányváltás volt, és akiknek szálka volt a szemében gyorsan elintézték, hogy felmentsék.

Ezzel egyidejűleg az egyik kerületi Önkormányzat is megbízta az újonnan alakult vagyonkezelő megszervezésével és vezetésével. Látszólag ugyanaz a feladat, pedig mennyire más volt. A hét tagú igazgatóság elnöke lett egyetlen pártonkívüliként. Ez egy kézi vezérlésű társaság volt, mindenről az igazgatóság döntött, a vezérigazgató csak a döntéseket hajtotta végre. János legfontosabb feladata volt, hogy a pártok képviselői között egyensúlyt teremtsen. Nem volt egyszerű feladat, miközben a szakmai munkát is képviselnie kellett. A pártdelegáltak közül ugyanis senki nem volt soha a vagyonkezelés közelében. Három évre lettek megválasztva, ezalatt következetesen elhárította, hogy az igazgatóság ülései politikai hadszíntérré váljanak. Ez sokaknak nem tetszett, ezért mandátumuk lejártakor elintézték, hogy helyére mást válasszanak. Ezt nem is bánta, a feladat sem volt vonzó, és a tiszteletdíja sokszorosát dolgozta le, mind értékben, mind időben.